A természetes medencetartás a pilates gyakorlatok egyik legfontosabb alapkövetelménye. Medencénk nagyobb, látványosabb mozdulatait gerincünk ágyéki és keresztcsonti szakaszának találkozásából indítjuk, így a nem megfelelő medencetartás összefüggésben áll a derékfájdalmak kialakulásával.

Álló helyzetben, természetes medencetartás mellett a csípőcsontok (ASIS) függőlegesen helyezkednek el a szeméremcsontra (PS) (a). Ebben a tartásban gerincünk lumbális része is semleges gerinctartásba kerül, azaz enyhén homorított ívben görbül.

Abban az esetben, ha medencénk előrebillen, a csípőcsontok a szeméremcsont elé kerülnek, kialakul az előredőlt medencetartás (b), fokozódik az alsó háti szakasz lordotikus íve.

Ennek ellenkezője a hátradőlt medencetartás (c), amikor a csípőcsontok a szeméremcsont mögé kerülnek, aminek következtében az ágyéki/lumbális gerincszakaszunk elkezd kiboltosulni és elveszíti természetes ívét. Ez a fajta medencetartás gyakran alakul ki az ülőmunkát végzők körében, mely rövid távon derékfájdalomhoz, hosszú távon a gerincsérv kialakulásához vezethet.

A pilates gyakorlatok alatt mindvégig szükséges a medencénk természetes tartásának megőrzése, függetlenül attól, hogy álló, ülő, hanyatt-, hason-, vagy oldalt fekvő pozícióban hajtjuk végre.